Községünk történelme

A települést először 1260-ban említik, amikor is IV. Béla király a pozsonyi káptalannak és prépostnak ajándékozta. Az ajándékozás tényét 1277-ben okiratban megerősítette IV. László király is. Valójában ez a megmaradt első írásos oklevél, ahol a község Velk néven szerepel. A hagyomány szerint a falu nevét az alapítójától kapta, akit Velknek hívtak. 1292-ben megjelenik egy másik földesúr is, Völki Miklós, a falu nevét Wylk alakban jegyez- ték fel. 1301-ben Velky néven jelenik meg, míg a pápai tizedszedők jegyzékében Vek alakban van említve. A községtől nem messze a középkorban még egy település volt, amelyet 1332-ben Banvelk néven említenek. Több kisnemesi család birtoka volt. 1463-ban a falut akkori tulajdonosa Jakab de Banvelk ugyanannak a káptalannak adományozta, így a két tele- pülés egy kézbe került, majd beolvadt a velki közösségbe.
1448-ban Kyswelk, 1456-ban Kiswelk, de 1484-ben már Naghwelk néven a pozsonyi káptalan jobbágyainak lakóhelyeként szerepel. Az 1553-ból származó összeírásban az áll, hogy Veok községnek 12 portája van. Ebben az időben már a Pálffy család jelenik meg földesúrként.
1715-ben már 8 adófizetője volt a községnek, a Kis-Dunán 2 vízimalom működött. A víz az itteni lakosság számára nemcsak munkalehetőséget és élelmet jelentett, hanem kínlódást is a rendszeres árvizek miatt, amelyek többnyire meglepetésszerűen érték a lakosságot. A falunak többször is helyet kellett változtatnia. A hajdani falu, amit „Kopottfalu” néven emlegetnek, a mai futballpályától délnyugatra, kb. 1 km távolságban a Kis-Duna partján terült el. Állítólag a 13. századból származó kis temploma volt temetővel és szegényháza –ispotálya is. A mai területeket a 18. század végén kezdte a lakosság betelepíteni és ez a folyamat a 19. század első felében fejeződik be.
A község a régi térképeken Niklasdorf vagy Nickeldorfnak van feltüntetve, szlovákul 1927-től Vlky. Krónikások nem tudják pontosan, de valószínűleg a Kis-Dunántúli szláv lakosságtól kapta a nevét, a sok zátonyban és ingoványban kóborló farkasokról. A község lakosainak számából, település összetételéről 1634-től vannak megbízható adatok.
Draskovich György váci püspök és a pozsonyi prépost összeírását az esztergomi prímás levéltár őrzi. 1634-ben tehát Vőknek 20 háza és 100 lakosa volt. A lakosság református vallású volt és Egyházfalva református egyházközséghez tartozott. A 17. század végén kitiltották ezt a vallást a faluból. A község lakossága magyar nyelvű. A sem zárható ki, hogy az 1634-es évet megelőző évtizedekben a lakosság száma itt a kimutatottnál nagyobb volt, de az 1622 évi pestisjárvány hatására csökkent. a 19. század elején – 1815-ben a településnek már 153 római – katolikus vallású lakosa van. 1854-ben 232 lakos élt itt, majd a századfordulóra a lakosok száma 213-ra csökkent.

A lakosság mezőgazdasággal foglalkozik, más munkalehetőség gyakorlatilag nincs. Vők máig megőrizte a 19. századbeli vagy 20. század eleji romantikus faluképét.